A kerámia lapokra vonatkozó egységes előírások az Európai Unión belül

A Magyar Szabványok egyeznek az uniós szabványokkal. Az Európai Unióban egységes szabványrendszert alkottak a kerámia burkolatok műszaki paramétereire: UNE-EN 10545 és a számozásuk MSZ EN 10545: 1999 (http://www.mszt.hu/)

Osztályozás és  az első  osztály szabványa
MSZ EN 10545-1: Az első osztályúnak minősített termékek között is megengedett a nem hibátlan lapok és dekorok néhány százaléka, de az ellenőrzés során a hibás lapok száma nem lehet több, mint a legyártott mennyiség 5 %-a. A szabványt a vevők sokszor el sem akarják fogadni, amikor reklamálnak, mert annál kritikusabban vizsgálják a minőséget. Például repedésnek az számít, ami szemmagasságból, 2 m-ről és 40 W-os világításnál is észlelhető felületi sérülés (EN 10545-11). A Pamesa, Ape Cerámica és Gres de Aragon igényszintje a saját minősítési rendszerükben a szabványnál szigorúbb. Ez az oka annak, hogy vannak olyan gyárak, amiknek még a másod osztályú termékei is megbízhatóbbak, mint egy elavult technológiával és igényszinttel termelő gyár első osztályú lapjai.

A méretezés problémája
MSZ EN 10545-2: Először is fontos tisztázni, hogy mi egy lap mérete. A gyár által megadott méret a dobozon és a katalógusban leírthoz képest is különböző lehet, hiszen ugyanaz a lap egyszer 33,3x33,3 vagy 33x33-as méretben is feltűntetésre kerül. A viszonylagos mérettartás éppen úgy, mint a tónus, csak egy gyártási cikluson belül jellemző és azt a gyárak betűvel vagy számmal, esetleg a kettő kombinációjával jelölik. Azonos termelési cikluson belül az átlagos méretektől való eltérések nagysága 0,5 – 1,5 %-ig megengedett. Ez egy 30x30-as lapnál 1,5 mm-t is elérhet, nem beszélve a különböző időpontokban, akár hónapos vagy éves elétéréssel gyártott lapokról, ahol ez akár fél centi-8 mm is lehet. Az átlóból kell mérni a derékszögűséget, a felületi és a sarki görbeséget/egyenességet, ami +/- 0,5 % és +/- 1 % között lehet az alapanyagtól függően. Egy 50x50-es porcelán lapnál ez 3,5 mm-nél is többre rúghat. A sarkok görbesége +/- 0,8 % lehet. Ezen adatokból következik, hogy a még mindig divatos sakktábla minta csak akkor kirakható, ha előtte a gyárral a különböző időpontokban és színben (pl. vörös és fehér) gyártott lapok mérete összehasonlításra kerül és a méretbeli különbség megfelelő fugatávolsággal kiküszöbölhető.

A fagyállóság
MSZ EN 10545-12: a lehűtéses-felmelegítős módszerről, ami nem éri el a hazai éghajlat hidegebb és keményebb „tesztszínvonalát” a természetben. MSZ-EN 10545-3: fagyálló az a lap, aminél a lap tömegének 0,5 %-ánál kisebb vízfelvétele. Csakhogy elterjedt az a téves nézet, hogy a fehéragyag lap önmagában garantálja a fagyállóságot. Ez nem így van és minden gyár esetén meg kell vizsgálni, hogy a nálunk tapasztalható hidegebb teleket kibírják-e a termékei. Például a Pamesa összes fehéragyag lapjához porcelán padlólapokat gyárt. A fehéragyagok csak csempék és beltérre hasznáhatóak, miközben a porcelánok, legyenek anyagukban színezettek, mázasok vagy technikai lapok, kiválóan használhatóak kültérre. Továbbá fontos, hogy a lap alá ne folyhasson víz, megoldják a páraelvezetést és megfelelő fuga, valamint ragasztót használjanak vagyis az alkalmazott burkolási technológia is jó legyen.

Mázas kerámiák karcállósága
MOHS 1-10 MSZ EN 10545-7: a lapokon bevonat, máz található, aminek van karc- (MOHS) és kopásállósági értéke (PEI). A felületük keménységét ennek a máznak a minősége, keménysége határozza meg, ami az átlagos használatú lapoknál MOHS 3-4-5-ös értékű, de az igazán kemény máz elérheti a MOHS 8-9-es értéket (gyakorlatilag PEI-V). Úgy a legegyszerűbben elképzelhető a karcállósági vizsgálat, ha a laborokban a MOHS skálát egy üvegcsékbe zárt kőgyűjteményként fogjuk fel. A legpuhább kő a MOHS 1-nek, míg a legkeményebb a gyémántnak, a MOHS 10-nek felel meg. Az ezekkel megkarcolt felület már nem éri el az adott MOHS értéket.
A MOHS-nál sokkal elterjedtebb a kopásállóság, ami a PEI skála 5 fokozatú értékrendszerén alapul. PEI-I fürdőszobákhoz,  PEI–II szobába is alkalmas, de nem ajánlott előszobába, bejárathoz és konyhába vagy kerttel találkozó nappaliba, PEI–III általában mindenhova, ami nem találkozik külső résszel, PEI–IV szabadtéri résszel találkozó helyiségekbe is, PEI–V ipari, irodai, „technikai” felhasználásra általában, ahol nagyobb az igénybevétel, de nem extrém a használat, mint egy harckocsiüzemben.

A tónus eltérésekről
MSZ EN 10545-16: sem a kalibrációt, sem a tónust nem tűntetik fel a katalógusokban. Nem is tehetik a gyárak, hiszen ez gyártásonként változik. A gyár kötelessége, hogy erről tájékoztassa a partnereit, ők pedig a vevőiket, hogy egy megrendelésen belül egyforma méretű és tónusú lapokkal lássák el. Az is lehet, hogy később az a méret és tónus újra lekerül a gyártósorról, de mégis más kalibrációs és tónusos jelölést kap. Amennyiben a vevő pótlólagos rendelés esetén nem jelzi pontosan a termék nevét, gyártási dátumát, tónusát és kalibrációját, mely betű és számsor a doboz oldalán található, nem lehetséges, hogy ugyanazt a terméket kapja.

II. Szakmai Szavak Szótára

Anyagában színezett: a porcelán lapoknál használt kifejezés, amikor a kerámia lap teljes keresztmetszete ugyanazt a színt mutatja, mint amilyen a lap teteje. Pontosan, mint egy darab kő, amit ha eltörünk, ugyanazt a színt találjuk belül is.
Anyagában színezett mázas: az anyagában színezett porcelán lapra mázréteg kerül, de ellentétben a sima mázas porcelán laphoz képest ebben az esetben a máz színe megegyezik az alatta található porcelán lap anyagáéval, de védi azt bizonyos káros behatásoktól és növeli a felhasználhatóságát.
Klinker: teljesen tévesen a cottoval keverik össze, de semmi köze hozzá. Szakmailag extruzionált (húzott) greslapnak nevezzük a gyártástechnológiája miatt, ami nem a préselés, hanem a húzás. Különlegesen vastag és az egyetlen fajta lap, ami igazán megfelel minden extrém sav-, lúg- és fagyállósági feltételnek, valamint nagy a terhelhetősége, teherbírása is. A kerámia gyártás csúcsa.
Kerámia: minden csempe és járólap egységes összefoglaló neve. Magával a gres szóval egyezik meg, de itthon ez utóbbit másra használja a köznyelv.
Padlólap: azon burkolatok összefoglaló elnevezése, amiket a földre teszünk, de a porcelán lapok esetén a felhasználhatóság lehetséges padlóra, falra vagy homlokzatra is.
Csempe: fal burkolásához használt anyag vagyis egyszerűen, amit falra tesznek. Átjárhatóság van a padlólapok és a csempék között bizonyos fajta burkolatoknál.
Lisztelló: másként folyó vagy díszcsík, amit a csempék díszítéséhez használunk. Régebben a sötét és világos csempék elválasztására használták elsősorban.
Inserto-középdekor: a lisztellóval megegyező dizájnban készült dekorációs elem, amit legtöbbször a világos csemperészbe illesztenek úgy, hogy a csempébe egy ablakot vágnak és ebbe süllyesztik a dekort.
Taco: a padlólapok díszítő eleme, amit kisebb méretben, általában nem több, mint 5x5-ös vagy 8x8-asban gyártanak és padlólap minden sarkára burkolnak egyet. Speciális szőnyegminta alakul ki ezáltal és melegebb hatásúvá teszi a hidegburkolatot. Főleg rusztikus lapoknál használják előszeretettel. Ezzel az elnevezéssel szokták egyes gyárak jelölni a cenefák forduló elemét is.
Cenefa: a padlólapok dekorációs csíkja, amivel mintát, visznek a lapok közé, esetleg két különböző színű lapot választanak el vele. A köznyelvben futóként is emlegették régebben. Forduló eleme a taco lehet.
Rektifikált: a porcelán lapok gyártásánál használt vágási technológia, amit ugyancsak itthon tévesen lézervágott lapoknak is szoktak nevezni. Elérhető vele, hogy fuga nélkül lehet burkolni, mert a lapok széle borotva egyenes a precizíós vágás miatt.
Matt: minden olyan burkolatra mondjuk, ami nem selyem- vagy magasfényű.
Pulido-csiszolt: magyarul érdekes módon egy olasz kifejezést használunk rá, ami a levigátó. A matt felülettel elkészült porcelán lap felcsiszolása után egy szuperfényes felület alakul ki.
Fagyálló lapok: azon járólapok összefoglaló neve, amik kültéren is használhatóak, mert nem veszik fel olyan mértékben a vizet, hogy attól a lapok szétfagyhatnának. Ezek Magyarországon a gres vagy porcelán névvel illetett lapok.
Travertino: egy puha és nagyon szép mészkőfajta, amit a gyárak előszeretettel másolnak le. Az ipari másolás megszűnteti az eredeti kövek puhaságából származó korlátolt felhasználhatóságot, de nem éri el a valódi kövek szépségét.
PEI: a lapok kopásállóságát megmutató számsor, ami I-V-ig terjed a mai használatban, de valójában a laikusoknak semmit nem jelent. Csak és kizárólag egy sor más technikai információval együtt értelmezhető igazán.
Karcállóság: eltérően a kopásállóságtól, ami egy adott felület elhasználódásának, elkopásának valószínűségét mutatja meg, a karcállóság, mint ahogy a neve is mutatja, egy lap megkarcolhatóságáról ad információt. Van egy nagyon egyszerű módszer a vizsgálatra. Egy darab törött csempével meg kell karcolni a másik lap felületét. Mivel nagyon kemény anyag, szinte biztos, hogy megkarcolja, kivéve a legkarcálóbb lapokat, amikre viszont magánhasználatban nincs szükség.
Kalibráció: egy lap pontos méretét mutatja meg. Minden gyártás során változik. A katalógusban csak névleges méret szerepel, ami szinte mindig más az adott gyártástól függően. A klinker lapoknál ez igazán nagy eltérés is lehet. Különböző kalibrációjú lapok nem burkolhatók össze egymással esztétikai okok miatt.
Tónus: a kerámia lapok gyártása során a színek gyártásról gyártásra más árnyalatúak lesznek, amik szemmel is jól láthatóak. Akár csak a különböző kalibráció, úgy a különböző tónusú lapok sem burkolhatóak össze.
Levigátó: lásd pulido-csiszolt